I. fejezet

Tudtam, hogy ez az a nap. Már hónapok óta terveztem, tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben fog menni, mert most egy hibát se vétettem. Úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendbe lenne, de közben az agyam mindig máshol járt, és egy eszelős tervet találtam ki. Hogy mégis mit?

Amikor az ember azt hiszi, hogy megtalálta a szerelmét, akivel mindent meg tud osztani, de egyszer csak jön a pofon, akkor döbbensz rá, hogy ez nem így van, akkor már régen nincs kiút.

Van egy barátom, Zack, akivel középiskolás koromban ismerkedtem meg, végzős koromba jöttünk össze, nagy volt a szerelem, a legjobb formáját mutatta mindig nekem. Hittem minden egyes szavának, és bedőltem a trükkjének. A ballagásom napján megkérte a kezemet én persze boldogan igent mondtam, eddig minden jó és szép volt, összeköltöztünk egy kisebb lakásba, és akkor történtek dolgok. Dolgok, amiket még mindig nem értek, de lehet nem is kell értenem. Eleinte csak egy-egy durvább hozzászólás, majd erősebb mozdulatok, és idővel ez mind durvább lett. Észrevettem, hogy idegen számok hívják, akkor eltűnik mellőlem, volt, amikor el is ment majd visszatért és nem mondott semmit, és, amikor rá kérdeztem csak leordított. Ekkor már úgy voltam vele, hogy na, jó akkor hagyjuk ezt a kapcsolatot és szakítok vele, de akkor olyat tett, amit soha nem gondoltam volna. Megvert és azt mondta soha többet ne mondjak ilyet neki, mert legközelebb rosszabbul járok. Persze ez után rögtön elmentem a barátaimhoz elmondani nekik, hogy valamit tenni kell, de amikor visszamentem a lakásba hencegve nekem állt, hogy többé ne merjek semmi ilyet mondani a barátaimnak, mert ő tudja, hogy hol vagyok, mit csinálok, és mit mondok. Ez után nem vert meg, hanem megerőszakolt. Tudtam mi volt a terve, teherbe akart ejteni, hogy örökké vele maradjak. Folyamatosan bántalmazott, mindig tudta hol vagyok, kivel, és mit csinálok.  Megpróbáltam tőle elszökni, de nem ment. Ekkor úgy döntöttem kezembe veszem a dolgokat.

Két éve járok az egyetemre a programszervező informatikusképzésre, és tudtam egy két dolgot, hogy hogyan követ le, és min keresztül. Azt is tudtam, hogy az egyetemen biztonságba vagyok, amit interneten nézegetek, mert a rendszerbe nem tud belépni. A tervem egyszerűen az volt, hogy eltűnjek onnan, és soha ne térjek vissza. Ebben nem akadályozott semmi. Se a család, de a barátok. A szüleim mindig utaznak, ha akarnának akárhol megkereshetnének, de nem akarják.

Pontosan fél éve ment a játék, hogy ezt csinálja vele, és mára már mindent elterveztem. A tervemet egy valaki tudta, és ez az egy valaki a legjobb barátnőm, Lucy volt. Senki másban nem bíztam, mert új személyazonosságot akartam magamnak.

Az egész napomat pontról pontra végigvettem, hogy mit fogok csinálni. Hétfőtől péntekig iskolába jártam, hétvégente pedig munkába szoktam menni, de mára szabadnapot kaptam. Ezt nem mondtam el Zack-nek, mivel, akkor ő is azt kért volna, és akkor a tervemnek annyi. Azt kell tudni, hogy Zack otthon dolgozik, számítógépekkel foglalkozik nagy tudása van, de nem ért annyira a dolgokhoz, mint én, mert ő csak összerakja őket és végigfuttat pár programot rajta.

Reggel pontban 7-kor megcsörrent az óra, és kimásztam az ágyból, mert Zacknek mindig kávét és kaját kellett csinálni, megcsináltam neki, amíg ő lezuhanyozott.

-Mi van bébi nem mész dolgozni?- kérdezte tőlem furcsálva, hogy miért vagyok még mindig otthon.

-Szabadnapot kaptam, nem mondtam?- játszottam a hülyét.

-Nem, bébi. Remélem tudod, hogy egész nap itthon maradsz- seggemre csapott, majd elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ez lesz rá a reakciója.

-Persze édes, már kész van a napi teendőm a mai napra mindjárt leírom és oda adom neked- kacsintottam rá.

Azt gondolod, hogy jó fej az édesem? Tévedsz, ez csak az álca, vagy egy jól elkapot pillanat. Tervem az volt, hogy reggel egy órát otthon töltök takarítás céljából, meg összeszedem magam, majd fodrászhoz megyek, ezek után bevásárolok, haza jövök, és főzöm a kaját. Ebbe a tervbe még Zack is benne volt, hogy véghezvigyem, csak a fordulatot nem tudta. Fodrászhoz azért megyek, mert új külsőt kell nekem faragni, vásárolni meg azért, hogy legyen az útra egy kevés kajám.

-Mi ez a ruha bébi? Még eddig nem láttam rajtad, talán új?

-Most vettem, szép?- kérdeztem tőle. Tudtam megint mi a terve, ha új ruhát lát, és elmegyek, akkor mindig jó erősen megölel, és elenged. Ez pedig nem más, mint a csodás aprónyi mikroport, nyomkövetővel. Fél év alatt ki tanultam a trükkjeit és mára már mindegyiket tudom kezelni.

Kiléptem az ajtón majd beszálltam az autóba, nagy levegőt vettem tudván, hogy ebbe a házba többé nem teszem be a lábam. Kicsit meginogtam, mert itt éltem 2 évet a „vőlegényemmel”. A legnehezebb az volt, hogy hordanom kellett az eljegyzési gyűrűt még akkor is, amikor megvert, megerőszakolt, felpofozott, megcsalt. Majdnem visszafutottam, hogy nem menekülök el, de akkor megláttam a kezemen a nagy sebet, amit ő okozott nekem, hogy a forró vizet rám öntötte. Beletapostam a gázba, és a fodrászig meg sem álltam. Direkt olyan fodrászt választottam, aki nem kérdez, csak csinálja a dolgát. Megmutattam neki a képet, amilyet szeretnék, szerencsémre nagy volt az alapzaj és, ha hallgatta is Zack nem hallotta, hogy mi történik körülöttem. Hosszú egyenes barna hajamat kiszívattam amennyire csak tudtam, és bedaueroztattam. A változás meglepően jó lett, és én sem ismertem fel magamat a tükörből. Megköszöntem a munkát, és mielőtt kiléptem volna a szalonból a fejemre húztam egy hasonló parókát, mint amilyen eredetileg volt a hajam, kis változással. Egyből írt nekem barátocskám, hogy fotózzam le a hajam, mivel nem volt olyan nagy változás csak egy kis színváltozás a parókán, ezért elhitte, hogy olyan sokáig voltam bent. Utolsó állomásom jött a bolt, a legjobb barátnőhöz, aki segített mindenben. Mielőtt a boltnál kiszálltam volna az autóból leszedtem magamról a mikroportot, ott hagytam a telefonomat, de előtte még írtam Zacknek egy sms-t, hogy itt vagyok a boltnál és sok puszi. Kivettem a táskámat, amibe a legfontosabb dolgok benne voltak.

Bementem a boltba és egyből barátnőm fogadott, aki ott dolgozott, és egy olyan helyre vitt, ahol nincs kamera.

-Na kincsem rakd ezt be a táskádba, nagyon vigyázz magadra van benne egy eldobható telefon, rágcsa, képek rólunk, öööm rágó –nevetett Lucy – Édesem nagyon fogsz hiányozni, amint lecsengett az eltűnésed elmegyek hozzád megígérem!-mondta nekem barátnőm és jó szorosan megölelt.

-Szeretlek Lucy ne felejts el sose, jó?

-Én is szeretlek édes, na nyomás mielőtt az a fasz rájönni, ja és a többi a megbeszélt helyen- nevetett könnyes szemekkel és útnak indított.

Nagy levegőt vettem egy két dolgot vettem, ami szükséges lesz az útra. Kint a parkoló egyik eldugottabb részénél volt egy kocsi, ami csak rám várt. Egy régi roncs volt, de pont ez volt a lényeg, hogy el tudjak azzal tűnni. Azt szerettem ebbe a boltba a legjobban, hogy itt nincs minden bekamerázva, így simán beültem a kocsiba, levettem a parókát, beraktam a kontaktlencsét, óvatosan átöltöztem és elindultam. Borzasztóan be voltam fosva, de, ami ezután jött..

ha tetszett kérlek jelezd:) örülök, hogy az oldalamra tévedtél:)