Nagyon
féltem. Féltem, hogy lebukok, de tudtam biztosan, hogy minden remekül meg van
oldva. Az egyetemen elintéztem, hogy tudjak tovább tanulni, persze az új nevem
Annabelle Catherine Jones, New Yorkba születtem, és azért jöttem el onnan, mert
meghalt a nagymamám és nem bírtam a régi közben lenni. Jó kis történet nem?
Delaware-ben
egy kollégiumba kapok szállást, ezt is ügyesen el tudtam intézni, nagyon sok
mindenhez hozzá tudtam férni a szakom miatt. Lucy egyik ismerőse csinált
áligazolványokat így egyszerűen meg tudtuk oldani a kérdést, de később
eredetiket kell beszereznem, azzal az indokkal, hogy elhagytam őket. Persze
ugye kérdéses volt, hogy milyen fényképet rakunk be, hiszen kitudja majd, hogy
fogok kinézni, de végül a szőke göndörnél állapodtunk meg, és a photoshop
segítségével ezt is meg tudtuk oldani. Annyira imádom, hogy ennyire fejlett a
technológia.
Tudtam, hogy
mire vállalkozom, amikor elindultam, de nagyon fáradt voltam. Nagyon sokat
kellett vezetnem, mivel be fognak valószínű jelenteni eltűntnek sok helyen
fognak majd keresni, befolyásos szülők meg ilyenek, de hagytam olyan nyomokat,
hogy inkább saját akaratomból szöktem meg, minthogy valaki elrabolt volna, vagy
megölt. A szüleim eleinte biztos szomorúak lesznek, de majd adok magamról jelet
nekik is, hiszen kell a pénzük ezt a kis kiruccanást is általuk tudtam
megtenni, hiszen minden hónapba küldtek nekem némi zsebpénzt, amit mindig
félretettem úgy, hogy Zack ne tudjon róla. Ránéztem a bal kezemre és ott
virított még mindig a gyönyörű gyűrű a kezemen. Nézegettem egy ideig és
gondolkoztam, hogy most kidobjam, vagy beadjam a zaciba és arra jutottam, hogy
inkább beadom, és majd kiderül mennyit költött erre az én drága exem. Legalább
kezdésnek lesz ennyi költeni valóm, hiszen nem sok ruhát hozhattam magammal,
meg csak azok vannak nálam, amiket Lucy berakott és, ahogy őt ismerem igencsak
kurvás ruhák azok. Imádom Lucyt, de olyan ribisen tud öltözködni, meg a
viselkedése is olyan, ha egy buliba voltunk, és egy pasi megjelent mindig rá
mászott, de nem hibáztattam. Szeretet hiányos a picike, csak mindig rossz
embernél kopogtatott.
Már vagy 5
órája vezethettem, amikor úgy döntöttem elég messze vagyok és egy kisebb
városba betértem, hogy egyek valamit és pisiljek. Semmi feltűnés nem volt.
Tényleg nem volt semmi probléma azt hittem megnéznek vagy valami, de az emberek
ugyanolyan normálisan viselkedtek, mint otthon. Annyira jó érzés volt szabadnak
lenni, hogy azonnal felhívtam volna Lucy-t, hogy elújságoljam neki, de tudtam,
hogy nem szabad ilyen korán, mert még a végén a tervemből nem lesz semmi. Azért
igen kíváncsi lennék Zack fejére. Amikor majd megeszi a guta, hogy hol lehetek,
és nem találja a helymeghatározós mindenségét, a telefont se veszem fel. Azért
arra a fejre kíváncsi vagyok. Remélem, megtalálják a kis nyomokat, amiket
otthon hagytam. Egy két végcsepp tőlem itt, ott. Egy két kép, ahol kicsit
kékebb foltjaim vannak. Egy elveszett barátnő, aki csak annyit hallott utoljára
tőlem, hogy panaszkodok neki, hogy veszekedtünk. Remélem Zack lesz az első számú
gyanúsított.
Rendeltem
magamnak egy hamburgert, meg egy kávét, hogy erőre kapjak, és folytathassam az
utamat. Több mint 32 órát kell majd utaznom, és végig nekem kellesz vezetni egy
kicsit húzós, meg, amikor oda érek, majd a legjobb formámat kell nyújtanom. Tudtam,
hogy nem vezethetek koromfeketeségbe, mert nem annyira ismerem az utat, szóval
sötétedés előtt találnom kellene egy motelt, ahol aludhatok és megfürödhetek.
Újra
beszálltam a kocsiba, és útnak indultam, még szerencse, hogy volt a kocsiba
rádió, mert különben szétuntam volna a fejemet. Imádtam vezetni, de ilyen
sokáig sosem szerettem. Elfáradok, és nem tudok annyira koncentrálni, de ez a
kicsi pihenő meghozta az erőmet. Számolgattam, hogy kb sötétedéskor hol fogok
járni, és szerencsétlenségemre nem tudtam megnézni az okos telefonomat, mert
azt is otthon kellett hagynom. Végül arra jutottam, hogy kb 9-kor mindenképp
szállást kell találnom, mert akkor igen sötét lesz már. Még csak 7 óra volt,
szóval két órát kocsikáztam, és szerencsémre találtam egy kisebb motelt, ahol
helyet is tudtak adni nekem. A belvárosba volt a motel, szóval felvittem a
dolgaimat, egy kevés pénzt magamhoz vettem, és elindultam, hogy vegyek némi
friss kaját magamnak vacsorára, holnap reggelire, és az útra. Tudtam, hogy
nehéz utam lesz, mert összesen 32 órát kocsikáznom kell az nem kis idő,
mindenki elfárad benne. Még most annyira nem voltam elfáradva, de holnapra
biztos el leszek nagyon fáradva. A boltba vettem magamnak sok energiaitalt
holnapra, gyümölcsöket és mikróba megcsinálható kaját, és péksüteményeket. A
pénzemet is be kell osztani, mert, ha túlságosan költekezni fogok, akkor nem
marad semmi pénzem, és abból csak a probléma lenne.
Mikor
visszaértem a motelbe nagyon elfáradtam, a mikróba beraktam a sajtos
makarónimat és tv nézés közbe megettem. Semmi mást nem csináltam, csak egy jó
forró zuhanyt vettem, hogy lemossam magamról az otthoni mocskokat. Lucy
gondoskodott nekem ruhákról, de pizsamát nem rakott be nekem, ezért egy kicsit
bővebb pólót vettem fel, hogy egy kevésbé kényelmetlen ruha legyen rajtam.
A régi
stílusomat nagyon sokat kedvelték, mert nem az a fajta nagyon divatos, szűk
ruhák jellemezték, hanem egyediek és csinosak, ezeket bánom a legjobban, hogy
ott kellett hagynom. Lucyval olyan ruhákat szedtünk össze, amit senki se gondol,
hogy az én stílusom. Tipikus cicababás, mondhatni kurvás ruhákat szedtünk
össze, hogy legyen változás. A hajamat szőkére szívattam le, azt is nagyon
sajnáltam, mert sosem festettem előtte, mert gyönyörű barna hajam volt, de a
menekülés miatt érdemes volt. Tengerkék szemem volt, sokan dicsérték, mert
nagyon illet a hajszínemhez, mert a hajam kihangsúlyozta a szememet is, de azt
mondják a szem is olyan, mint az ujjlenyomat, mindenkinek másmilyen, ezért
barna kontaktlencsére váltottam, és ezennel megalakult egy újabb barbie kurva.
Sokan most
megkérdezhetnék tőlem, hogy miért menekültem el? Vannak más megoldások.
Igazándiból én is így voltam eleinte vele, hogy vannak más megoldások, de Zack
szülei annyira befolyásos emberek, hogyha perre mentem volna, akkor biztos
börtönbe is zárnak e miatt a dolog miatt, pedig ebben nem én voltam a hunyó.
Tudták mi az én gyengém, ami nem más, mint a szüleim. A szüleim nem tiszta
módon annyira gazdagok. Nem szeretem őket, sőt kifejezetten nincs semmi érzelmi
kötöttségem irántuk, mert sosem foglalkoztam velem, de tudtam, ha őket sittre
vágják az én életemnek annyi, mert mindig Zackek kívánságukat kellett volna
lesnem. Ezt azért tudom, mert egyszer belekóstoltam, amikor valamit elszúrtam.
Zack úgy volt vele, hogy senki másé nem lehetek csak az övé, ha ez az ára, hogy
vele maradjak, akkor ezt tette velem. Azzal ő nem számolt, hogy ő megcsal és
nem a hátam mögött csinálja ezt, mert többször is láttam idegenszámok hívják
őt, de mindezt le kellett nyelnem. Eleinte se hittem el, hogy ilyen történhet
velem, hogy megtaláljam az igazit egyből, aki velem akar örökké élni. Amikor
még nem éltünk együtt, akkor kihúzott a csávából felépített, de nem gondoltam
volna, hogy azért, hogy összetörjön. Az örökös fenyegetései, az, hogy megvert,
és állandóan takargatnom kellett a testemet, mivel mindig volt rajtam
valamilyen seb, vagy azzal, hogy megvert, vagy azzal, hogy megerőszakolt olyan
szinten. Belefáradtam ezekbe a dolgokba, és ezt a megoldást tartottam a
legjobbnak.
Álmosan
lefeküdtem az ágyamba, és már csak arra keltem, hogy reggel fél 6-kor csörgött
az órám. Nagyon fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna még vagy 5 órát, de
tudtam, hogy nem lehet, mert másnap estig be kellett érnem a koliba, hogy
megkaphassam a szobát, amit kértem. Lezuhanyoztam megint, majd megittam egy
energiaitalt, hogy valamennyire felébredjek. Napi rutinommá fog válni az, hogy megcsináljam
szépre magamat. A hajam göndörön omlott a vállamra, az arcomat szépre
kifestettem, majd a kontaktlencsémet beraktam. Végignéztem milyen ruhákat is
raktunk össze Lucyval és végül farmer, pólónál maradtam. Végignézem magamon, és
egy teljesen más ember nézett vissza rám.
Beszálltam a
kocsiba, és csak az az egy bajom volt, hogy egyedül voltam a gondolataimmal.
Már így is hosszú utat tettem meg, de még nagyon sok hátra van. Nem volt
annyira meleg, hiszen még csak április volt. Bekapcsoltam a rádiót, és csak
hajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Délben megálltam, hogy pihenjek egy
kedveset beültem egy étteremfélébe, hogy egyek, mert már iszonyatosan korgott a
gyomrom. Szeretem az éttermeknek a napi akciós menüt. Mindig szerettem, de most
tudtam a legjobban megbecsülni, mert sok volt, hamar kihozták és olcsó is. Elég
sok pénzzel indultam el, de tudtam, hogy ez egyszer el fog fogyni, és még
nagyon sok mindenre kell költenem. Már alapból a benzin, hogy a célomhoz
eljussak, az új iratok megcsináltatása, kollégium, ruhák, tankönyvek, és még
sorolhatnám.
Egy nagyobb
városba ettem, hamar kihozták a menüt, és fél óra alatt megettem mindent, így
még úgy gondoltam belefér, ha kóborlok egy keveset, hiszen nagyon sokat ültem
eddig. Bementem egy ruha boltba, ahol nézegettem magamnak pár ruhát. Az az
igazság, hogy nem sok dolgot hoztam magammal, ezért még bugyit is kell majd
vennem, és lassan el kell kezdeni a vásárlást, mert, ha ott leszek már a
kollégiumban, akkor nem erre lesz időm. Nézegettem ruhákat, és csinosak voltak,
de mégsem éreztem őket magaménak, mert nem az én stílusom, de megerőltettem
magamat, és vettem egy két szép ruhát. Kimentem a boltból és megpillantottam
egy könyvtárat. Vasárnap volt, ezért nem gondoltam volna, hogy nyitva van, de
ki volt nyitva. Igaz egy óra múlva zárt, de pont jó ötletnek találtam, hogy
benézzek, és az interneten szétnézzek. Mivel a közösségi portálaimra nem léphettem
be, ezért rákerestem a városi honlapra, ahol különféle baleseteket mutattak, és
eltűnt személyeket. Kíváncsi voltam, hogy vajon keresnek-e? Vagy nem érdekli
senkit, hogy eltűntem? A legelső kiemelt cikk elején én virítottam.
Figyelem!!
A képen látható
személy, Jessica Alamaba (22) szombat kora délután eltűnt! Hosszú egyenes barna
haja van, mosolygós arcú, vékony alkatú. Az eltűnése napján fekete inget, kék
farmert és sportcipőt viselt. Utoljára egy kis boltban látták utoljára.
Eltűnésének oka ismeretlen, lehet elrablás áldozata lett, vagy bűncselekmény
áldozata. Kérjük, aki tud, róla valamit jelezze! Tel:0251569685 email:
fokapitanysageltuntek@ffjkl.com
Állami Rendőr főkapitányság
Kicsit
ledöbbentem a dolgon. Furcsa volt a saját képemet látni, ahogy eltűntnek
nyilvánítanak. Egy könnycsepp kicsordult a szememen, de durván letöröltem.
Gyorsan kikapcsoltam a gépet, megköszöntem a könyvtárosnak és siettem a
kocsihoz. Nagy levegőt vettem beültem a kocsiba és elkezdtem bőgni, de nem
kicsit, hanem zokogtam. A tüdőm rettentően fájt a sírástól, a szemeimen
éreztem, hogy bedagadtak, a szám is olyan volt, mintha felpumpáltattam volna. Abba
akartam hagyni a sírást, de nem ment. Rossz dolgok jutottak eszembe. Az, hogy
nem kellene ezt tennem, hogy így össze fogok roppanni, az, hogy ezt egyedül nem
fogom tudni megoldani, nem vagyok ehhez elég erős. Csak sírtam, és sírtam.
Nagy levegőt vettem és megtöröltem a szememet. Megnéztem magamat a tükörbe és
arra jutottam, hogy borzalmasan festek. Beindítottam és nagyon hangosra vettem
a rádiót, hogy elnyomja a gondolataimat. Az irányítást már nem én vezettem,
hanem a szívem.